Aktuális programok

Naptár

h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 
 
 

Rendszerterápia - családállítás

Értesítés a legközelebbi időpontokról

Mese a Betegségről

Egy borongós napon, amikor az Ember éppen annyi mindennel volt elfoglalva, valaki kopogott az ajtón. Az Ember kelletlenül nyitott ajtót az ismeretlen idegennek.

- Mit akar? - kérdezte az Ember.

- Én a Betegség vagyok. Úgy hallottam, hogy itt szükség van rám.

Az Ember nagyon megijedt. Nem tudta, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Mire észbe kapott, a Betegség már bent is volt és otthonosan elfoglalta a legjobb helyet a nappaliban.

Az ember nagyon mérges lett, mert az az ő kedvenc helye volt.

- Magára itt nincs szükség. Éppen elég bajom van így is. - mondta az Ember a Betegségnek.

A Betegség erre még mélyebben süppedt a kényelmes fotelba. Az Ember még dühösebb lett és minden erejével megpróbált megszabadulni a váratlan vendégtől. Az Ember minél inkább el akarta távolítani a Betegséget, annál inkább elvesztette az erejét. A Betegség viszont egyre jobban érezte magát az új otthonában. Az Ember még mindig nem tudta, hogy miért is jött a látogató. Amikor már alig volt ereje, akkor leroskadt a Betegség mellé és megkérdezte:

- Tulajdonképpen ki is vagy Te valójában? Mondj valamit magadról.

A Betegség meglepődött, de jól esett neki az érdeklődés és elkezdett mesélni. Heteken keresztül csak mesélt és mesélt. Az Ember pedig kíváncsian hallgatta. Egyre érdekesebbnek találta a történetet és ahogy telt az idő, egyre jobban kipihente magát, az ereje pedig lassan visszatért. A Betegség egyszer csak azt mondta:

- Elfáradtam! Nem bírok tovább mesélni. Azt hiszem elmegyek.

Az Ember azt mondta:

- Kár. Jó volt hallgatni téged. Sokat tanultam tőled. Köszönöm, hogy itt voltál.

A Betegség felállt és kiment az ajtón. Az Ember később sokszor gondolt a Betegségre, és olyankor mindig elmosolyodott.