Rendszerterápia - családállítás

 Van aki úgy gondolja, hogy csak azon tudunk segíteni, akit szeretünk és segítséget is csak attól tudunk elfogadni, akit szeretünk.

 Ismét lezárul életünk naplójának egy fejezete. Ebben a naplóban az első bejegyzés a fogantatásunk pillanata. Az első szívdobbanás. Attól kezdve fejezetről-fejezetre haladunk előre, egészen az utolsó dobbanásig.

A betegségtudat súlyosabb állapotot teremt, mint maga a betegség.

Nem létezik olyan terápia, módszer, vagy eljárás, ami önmagában működne, gyógyítana.

A tünet (betegség) egy közvetítő elem. Akkor "vállal szerepet", amikor nem tudod jól kifejezni magad a világ felé.

Ha a szüleid bántottak, szomorúságot és fájdalmat okoztak Neked, akkor valahogy túl kell élned ezt a nyomasztó érzést.

Ha félsz választ kapni a helyzetre, amiben vagy, csak a bizonytalanságod fog nőni.

A legjobb barátom - aki 15 évesen veszítette el az apját - hosszú évek (évtizedek) után úgy döntött, hogy szem

A 2012. év, sokak szerint ismét egy "kilépési pont". Vége lesz valaminek, aminek a kezdetét sem tudjuk pontosan. A Föld - egyes becslések szerint - 4,5 milliárd éves és nagyjából ugyanennyi van még hátra az életéből. Ez lehet, hogy így van, de lehet, hogy nem.

A tettes és áldozat viszonya különös hatással van a családi rendszerek kapcsolatára. Amikor megtörténik a tragádia, a két résztvevő - a tettes és az áldozat - átlépnek egymás rendszerébe.

A problémák gyakran abból erednek, hogy meg akarjuk változtatni a szabályokat, át akarjuk "írni" a törvényeket. Olyan törvényeket, amelyek eredendő módon szabályozzák az életünket, a rendszerünket.

Amikor kimondjuk azt a mondatot, hogy: "Jól akarom érezni magam", akkor azt is kimondjuk, hogy "Nem érzem jól magam." Az "akarom" szó arra utal, hogy amiben vagyok, azt erőből akarom elviselni. Ez rossz döntés.

A félelem valami nagyon ősi és eredendő érzés, ami szinte állandó része az életünknek. Vannak kisebb félelmek, amelyek szorongás formájában jelennek meg, és vanna nagyobbak, amelyek például pánikbetegségben teljesednek ki.

A gyerekeknél gyakran tapasztalható, hogy a felnőtté válás időszakában -14-17 éves kor - furcsa, megmagyarázhatatlan tüneteket produkálnak. Ezek a tünetek megjelenhetnek a viselkedésben, de akár fizikai szinten is. Legrosszabb esetben, a szülők egy betegséggel kerülnek szembe.

Egy ismerősöm azt mesélte, hogy a barátja azzal a javaslattal állt elő, hogy egyezzenek meg abban, hogy ha az egyikükkel valami baj történik, akkor a másik gondoskodni fog a bajba jutott családjáról. Első hallásra meghatónak tűnik egy ilyen szituáció.

A szerelmi háromszög kérdése, társadalmi szinten, általában morális megvilágításba kerül. A hűtlen házastárs és a csábító harmadik. A kivülállók véleménye persze megoszlik. Van aki megértő és van aki elítélő.

Tegnap este részese lehettem egy új szellemi műhely születésének. Tizenegyen voltunk és ha kicsit nyögvenyelősen is, de megszületett valami. Első témánk a "Test és Pszichoanalízis" kérdése volt. Átjárás test és lélek között.

Az utóbbi ibőben valami miatt állandóan "szembe jön" velem az Apa téma. Biztosan nem véletlenül.

Aki először találkozik a családállítás módszerével, gyakran megkérdezi, hogy mennyi idő alatt következik be a gyógyulás. Ennek a kérdésnek a megválaszolása minden gyógyító, vagy segítő ember számára igen nehéz.

A családállító munka általában azzal kezdődik, - ha már megfogalmazódott a probléma - hogy megnézzük, történt-e valami tragikus dolog a családban. Megkérdezem a klienstől, hogy van-e információja a családban történt eseményekről.