Hol a helyem?
A problémák gyakran abból erednek, hogy meg akarjuk változtatni a szabályokat, át akarjuk "írni" a törvényeket. Olyan törvényeket, amelyek eredendő módon szabályozzák az életünket, a rendszerünket. A változtatás szándéka általában tudati szinten születik, valami morális, vagy etikai alapon. A tudati alapon megfogalmazott szabályok vagy törvények és az eredendő szabályok között minden esetben feszültség jön létre. Ráadásul egy feloldhatatlan feszültség. A tudatom diktálja az egyik igazságot, a lelkem pedig a másikat.
Például feszültséget teremthetek azzal, hogy beavatkozom a Kicsi-Nagy között működő rendbe. A "nagyságnak" vannak előjogai, egyszerűen abból adódóan, hogy a Nagy, már megtett egy utat, megtapasztalt dolgokat, amit a Kicsi még nem. Ha a Kicsinek előjogot adok a Naggyal szemben, akkor a Nagy úgy érzi, hogy megfosztották valamitől, ami neki jár. A Kicsi - az őt támogató erő védelmében - visszaél a helyzettel és megtapasztalja azt, hogy nem kell felnőnie - bejárnia az utat - ahhoz, hogy jogai legyenek. Ez az állapot konfliktushoz vezet.
A családban ez úgy jelenik meg, hogy a Nagy úgy érzi, hogy a Kicsit jobban szeretik. Ezért fontos megadni mindenkinek azt a helyet, ami neki jár, ami az övé.
Ezt érdemes érvényesíteni nem csak a családban, hanem minden közösségben.