A Terv
A világ, amiben élünk, folyamatosan azt közvetíti felénk, hogy legyünk tervszerűek. Fogalmazzuk meg a céljainkat és legyünk következetesek azok elérésében. Gyakran ez a Terv már hamarabb megszületik, mint mi magunk. A szülők megfogalmazzák helyettünk, hogy mit is szeretnénk. ( Egy fiatal jogásznőtől hallottam, hogy mivel a férje is jogász, úgy döntöttek, hogy ügyvéd dinasztiát fognak létre hozni. Gyerekük még nincs, de már most biztos benne, hogy ha megszületik, jogász lesz.) Amikor gyerekként megkapjuk a direktívákat, a szülők iránti szeretet megerősíti bennünk, hogy követnünk kell azokat. Szépen haladunk is előre, még akkor is, ha nagy erőfeszítésünkbe kerül. Erőből próbáljuk megvalósítani azt, amihez valójában semmi közünk. Ez a folyamat nagyon kimerítő és annak ellenére, hogy szép eredményeket érünk el, mégsem tesz boldoggá bennünket. Ami pedig a legfájdalmasabb lehet, hogy eljöhet az életünknek az a pillanata, amikor ráébredünk, hogy valami mást szeretnénk csinálni. Ekkor megtörténik az elakadás. Nem tudjuk mit tegyünk, pánikba esünk és legrosszabb esetben jön a betegség és a Halál.
Tudomásul kell venni, hogy az Élet, nem irányítható, a pályája nem húzható meg vonalzóval. Az Élet, organikus dolog. Szeret fejlődni, új "hajtásokat", "ágakat" növeszteni, abba az irányba, ahol jól érzi magát. Ahol napfény és szeretet van. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk egészséges legyen, nincs más dolgunk, mint táplálni őt, testileg és lelkileg egyaránt. Ha bizalmat és "táptalajt" biztosítunk számára, bátran fog fejlődni és kiteljesedni. Engedjük élni a gyerekeinket.