Naptár

h k s c p s v
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 

Rendszerterápia - családállítás

Értesítés a legközelebbi időpontokról

Tonio Kröger

Vannak könyvek, amelyeket érdemes többször elolvasni. Egy-egy gondolatot - vagy talán inkább bölcsességet - másképpen értelmezünk 20, 30, vagy 40 évesen. (Nem is beszélve a 70-ről, amire külön kíváncsi vagyok.) Sok évvel ezelőtt, - ifjú koromban - amikor először olvastam Thomas Mann kisregényét a Tonio Krögert, leginkább a főhős finom, művészi lelkivilágának megnyilatkozása ragadott meg. (Akkoriban én is művész akartam lenni.) Most viszont valami mást fedeztem fel:

 

"... Apám, mint tudja, északi természet volt: szemlélődő, alapos, a puritánságig kifogástalan, és hajlamos a mélabúra; anyám határozatlanul egzotikus vérségű, szép, érzéki, gyermeteg, asszony volt, könnyelmű és szenvedélyes, csupa impulzív léhaság. Kétségtelen, hogy ez a vérkeverék rendkívüli lehetőségeket és rendkívüli veszélyeket rejtett magában. Az eredmény ez: egy polgár, aki eltévedt a művészetben, egy bohém, akit honvágy gyötör a jó gyerekszoba után, egy művész, kinek rossz a lelkiismerete. Mert hiszen a polgári lelkiismeretem az, amely minden művészkedésem, minden rendkívüliségem és minden zsenialitásom mélyén valami nagyon kétértelmű, pogány és gyanús jellemvonást sejtet, aminek köszönhetem szerelmes vonzódásomat az együgyüség, jóravalóság, a kellemes átlag, a tisztes középszerűség iránt.

Két világ között állok, egyikben sem vagyok otthon, épp ezért kissé nehéz a sorom. ..."



(Fordította: Lányi Viktor)