Rendszerterápia - családállítás

Az elmúlt években a családállítás módszere hívta fel a figyelmet arra, hogy a családi rendszerben működő törvényszerűségek milyen erőteljes hatást gyakorolnak az egyénre. Ezek a törvényszerűségek a tapasztalásokon és megfigyeléseken keresztül igazolódnak. Mint minden rendszer, a családi rendszer is akkor van egyensúlyban ha a rendszert alkotó elemek a helyükön vannak és azt teszik ami a dolguk. Az egyes elemek közötti kapcsolatot az információ áramlás tartja fenn. Ha az egyik elem - családtag - rosszul értelmezi a kapott információt és ezáltal elmozdul a helyéről, valamilyen mértében vele mozdul a többi résztvevő - családtag - is. Az életünk folyamán a családi rendszerben három fő státuszunk van: a gyermeki, a párkapcsolati és a szülői. Ha ezeket a státuszokat nem a megfelelő helyen és módon éljük meg, akkor bekövetkezik az elakadás, a rendszerhiba. Mit jelent pl, a nem megfelelő hely? Ha a párkapcsolatomban gyermekként veszek részt, - mert a szüleimtől nem kaptam meg a szeretetet - akkor a társam egy idő után a valódi párkapcsolat hiányát fogja érzékelni és valaki más után fog nézni. Én pedig ott maradok egy állandó párkapcsolati probléma terhével. Ez addig fog tartani, amíg valaki - egy megfelelő módszer segítségével - vissza nem vezet a helyemre, azaz a szüleimhez, ahol gyermek lehetek és újra értelmezhetem az elszenvedett veszteség kiváltó okait. Ez a módszer lehet a családállítás, ami a szisztematikus fenomenologikus rendszerterápia. A módszer valójában a családi rendszer leképezését teszi lehetővé oly módon, hogy információt szerzünk a családban történt traumákról, elmozdulásokról. A munka gyakorlatilag csoportban zajlik, ahol a résztvevők segítségével megjelenítjük az egyén - akinek a problémájával dolgozunk - azon családtagjait és egyéb tényezőit, akik és amik hatással voltak, vannak az elakadáshoz vezető folyamatra. A munka során csak az érzékelésekre hagyatkozunk, egész pontosan a zsigeri érzeteket figyeljük. Melegem van, fázom, fáj valamelyik testrészem, erős vagyok, vagy éppen gyenge. Figyelemmel kísérjük a szereplők egymásra adott reakcióit is. Ezek a "tünetek" informálnak minket a családi rendszerben uralkodó viszonyokról. Ha engedünk a folyamatnak, akkor eljutunk arra a pontra, ahol megvalósul az új rálátás és az új megélés, ami segít az egyénnek abban, hogy elfoglalja a valódi, aktuális helyét és abban működjön tovább.

A módszer egy elég keskeny mezsgyén határozható meg, mert a szakmának túlságosan ezoterikus, az ezoterikusoknak pedig túlságosan szakmai. A családállításban módszertani szempontból megtalálhatjuk egyrészt több terápiás módszer elemét. pl. csoport terápia, pszichodráma, egyéni terápia, NLP, hipnoterápia stb., másrészt egy olyan "mozgató közeget", ami racionálisan nem írható le. Ez a közeg a morfogenetikus mező, ami valójában egy olyan információs háló, amely magában hordozza a megtörtént események lenyomatát. Ez maga az élet szövedéke, amelyben minden felismerhető, ami valaha megtörtént. Ehhez a mezőhöz mindannyian hozzá tudunk férni, ha nyitva hagyjuk a megfelelő csatornákat. A mező lehetővé teszi, hogy rálássunk a tényezőkre és az azok közötti összefüggésekre. Az összefüggések felismerése pedig öngyógyító folyamatot indít el.