Rendszerterápia - családállítás

Az egyéni családállítás – mint ahogy a csoportos is – lényegében a családi rendszer leképezése, azzal a különbséggel, hogy a térben csak a terapeuta és a kliens van jelen. Én az úgynevezett „padlóhorgony” technikát alkalmazom, amelyben miután kijelöltem a kliens helyét a térben, az Ő érzetei szerint „berendezzük” azt. Azaz, A4-es lapokat helyezünk el a földön, amelyeken megjelenítjük, felírjuk a szükséges „szereplőket”, p.: apa, anya, testvér, társ, félelem, változás, idő, st. A pontos elhelyezést elősegítem azzal, hogy beállok az adott elemek helyére, így segítve a klienst abban, hogy fizikai szinten is érzékelni tudja az adott tényezőt.

Az eljárás során feltárulnak mindazok a tényezők, amelyek befolyásolják az egyén életét és rálátásunk nyílik a tényezők közötti összefüggésekre is. Ezt a rálátást „új rálátásnak” hívom, mert a munka folyamán olyan összefüggések is feltárulnak, amelyek korábban nem jelentek meg, vagy a kliens koncepciója kizárta azokat. Az egyéni állítás önmagában nem ad megoldást a problémára, viszont jelentős elmozdulást érhetünk el vele. Az egyéni leképezés során feltárult képet lépésről lépésre kell értelmeznünk, hogy a kliens egyértelmű választ kapjon a kérdéseire. Az „új rálátást” – ha szükséges – meg kell erősíteni egy pozitív és konstruktív képpel, amit a tényezők „áthelyezésével” érhetünk el. Az új képben fontossá válhatnak olyan dolgok, amelyek korábban háttérbe szorultak és fordítva, ami eddig a fókuszban volt, az kisebb jelentőséget kap.
Szeretném hangsúlyozni, hogy az egyéni állítás nem váltja ki a következetes és koncentrált terápiás munkát. Ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat és feltárjuk az elakadásaink okát, nem elég egyszer „találkozni” önmagunkkal. Ha többet szeretnél megtudni önmagadról és szeretnéd megoldani az aktuális problémádat, akkor több találkozásra van szükség.

Az önismereti munkának sosincs vége. Időről időre szükségünk van az utánkövetésre, hiszen a különböző életszakaszainkban más és más jellegű problémákkal találkozunk. Fiatal felnőttként például a párkapcsolati problémák kerülhetnek előtérbe, míg később mondjuk a szülői szereppel lehetnek nehézségeink.

Ezért fontos, hogy ne csak a fizikai kondíciónkkal törődjünk, hanem a lelkivel is. A jó lelki kondíciót pedig – úgy ahogy a fizikait is – csak következetes tréninggel lehet elérni.