A Tanítás...részlet a készülő könyvből...
A Mester nagyon elfoglalt volt, sok tanítvány vette körül és kissé megfáradt már az élet dolgainak állandó megválaszolásától. Egyszer-egyszer – amikor éppen olyan kedvében volt – megjelent a nyilvánosság előtt, hogy aki kíváncsi rá, találkozhasson vele. Ha az időm úgy engedte, elmentem ezekre a találkozókra és jólesően hallgattam a gondolatokat. Nem mindennel értettem egyet, de mivel a Mester szinte határtalan élettapasztalattal rendelkezett, engedtem, hogy magával ragadjon. Az egyik alkalommal – miután befejeződött a „szeminárium” – a Mester azt mondta:
-Most éppen felszabadult egy kis időm és úgy gondolom, hogy szívesen fogadnék még egy-két tanítványt. Ha valaki szeretne eljönni az óráimra, írjon nekem egy e-mailt.
Első hallásra elengedtem ezt a felhívást, de aztán elgondolkodtam. Nagyon régen volt már, hogy valakire is odafigyeltem, követtem vagy tanítómnak tekintettem. Egyébként sem hiszek a „mester és tanítvány” útkeresésben. Ezzel együtt három napon át foglalkoztatott a kérdés és végül úgy döntöttem, hogy írok a Mesternek.
„Kedves Tanár Úr! Szívesen csatlakoznék a csoportjához, szívesen részt vennék a tanításokon. Tisztelettel…”
Vártam a választ. Eltelt egy nap, aztán még egy és még egy, de nem jött válasz. Nem értettem, hogy mi történik. Kissé csalódott voltam és haragudtam a Mesterre és magamra is.
Aztán egyszer csak megérkezett a válasz:
-Kedves Péter! Bocsássa meg, hogy csak most válaszolok… Meggondoltam magam. Jelentkezni fogok, ha szeretném, ha járna az előadásaimra, most valahogy elbizonytalanodtam… megkeresem, ha úgy érzem, hogy megváltozott bennem a helyzet. Szeretettel.”
Ennél nagyszerűbb tanítást nem kaphattam volna. Ettől kezdve minden megerősödött bennem, amiben addig bizonytalan voltam.