Rendszerterápia - családállítás

A Biblia szerint az Úr elsőként megteremtette Ádámot, a férfit. Majd ezt követően - miután látta, hogy így nincs meg az egység – Ádám oldalbordájából megteremtette Évát, a nőt. Már a kezdetnél – ha ezt annak tekintjük – megjelent a nő másodlagos fontossága. Később ez odáig fajult, hogy bizonyos értelmezések szerint a férfi a „teremtés koronája”, a nő pedig alárendelt szerepben van. Az idők folyamán ez a nézet mélyen beívódott a kulturális és társadalmi rétegekbe. Azt hiszem, hogy ez a nézet manapság is jelen van és erős belső feszültséget teremt a társadalomban. Sőt, az egész világon. 

Viszont – ha a keresztény utat vizsgáljuk - van egy érdekes dolog, ami erősen elgondolkodtató. A teremtést követő legnagyobb jelentőségű történés, Jézus születése és sorsa. Ebben a történetben nagyságrendekkel megnövekszik a nő jelentősége, hiszen Szűz Mária az, aki vállalva az anyaságot, világra hozza Jézust, a Megváltót. Mintha Jézus születésében az Úr elismerné a nő teremtő erejét és méltó egyenrangúságát. Mintha visszaadna valamit abból, amit a teremtésnél elvett.
Jézus életében és sorsában láthatóvá válik a nők-, az anyák szerepe, fontossága.
A veleméri Szentháromság–templom különös módon igazolja ezt a felismerést. A templom eredetét nem ismerjük pontosan, viszont azt tudjuk, hogy a falakon látható freskók 1377-78-ban készültek. Az egyik legkülönösebb ábrázolás az, amelyen Szt. Anna látható, karjában a gyermek Szűz Máriával, aki a karjában tartja a kisded Jézust! Csodálatos ábrázolása ez az élet továbbadásának, az anyaságnak, a teremtő erőnek. Mennyire emberivé válik a hit azáltal, hogy meglátjuk Jézus nagymamáját, Szt. Annát.

Amikor rálátunk a generációk összekapcsolódására, arra, hogy semmi sem létezik önmagában, hanem minden az összefüggések által nyer értelmet, akkor megtaláljuk a teljességet.