Rendszerterápia - családállítás

A szeretetről

A szeretet önmagában nem fejez ki semmit, mert a szeretet önmagában nem létezik. A szeretethez egy út vezet, amit be kell járni. Sajnos mostanában sokan azt gondolják, hogy a szeretet minden problémát megold. Szerintük elég, ha szeretettel odafordulunk egymáshoz és a világ máris boldogabb lesz. Rendben, de mit kezdjek azokkal az emberekkel, akiket nem szeretek. Azokkal, akik testileg, vagy lelkileg bántottak engem. Akik megaláztak, akik kiközösítettek, akik visszaéltek a bizalmammal, stb. Őket hogy szeressem?

Legyünk reálisak a szeretettel. Tudom, ez furcsán hangzik, mert a szeretet kifejezés érzelmet fejezi ki, a realitás pedig inkább racionalitást. A szeretet realitása abban van, hogy akkor „veszem elő”, amikor annak itt az ideje. A szeretettel elengedhetetlenül együtt jár a bizalom. Akkor tudok valaki felé szeretettel fordulni, ha jelen van a bizalom. Ha feltétel nélkül bízom a másikban. A bizalom pedig a megismerésen keresztül épül fel. A megismeréshez pedig idő kell. Gyakran hosszú idő telik el, amíg bízni tudok egy másik emberben és csak azt követi a szeretet kibontakozása. Szóval a szeretettel óvatosan kell bánni, mert egy nagyon értékes dologról van szó. Nem lehet csak úgy dobálózni vele, mert elveszti a valódi értékét.

A szeretet nem egy cukormáz, amivel mindent édessé lehet tenni. A cukormázzal az a baj, hogy ha elfogy, akkor alatta gyakran csak egy ízetlen valami marad. Sajnos hajlamosak vagyunk még a hazugságot is szeretetbe csomagolni.

Meg kell őrizni a szeretet értékét és nem szabad hagyni, hogy devalválódjon. Akkor vegyük csak elő a szeretetet, amikor méltóak a körülmények. Egy olyan értékről van szó, amit az ember egy kis bársony szelencében tart és csak annak nyitja ki, akiben feltétel nélkül megbízik.