Magzati hűség
Azt ma már biztosan tudjuk, hogy életünk kezdeti szakasza, amit az anyaméhben töltünk, meghatározó élményeket ad számunkra. Jót is és rosszat is. A jót nehéz megfogalmazni, talán az élet tiszta élményéről lehet szó, amikor egyszerűen megéljük a létezést. A rosszat - ami megzavarja a tiszta létállapotot - sajnos visszük magunkkal, mint egy műtéti heget. Az életünk folyamán pedig hajlamosak vagyunk időről-időre "megtapogatni" a sebet, hogy emlékezzünk arra, hogy mi is történt.
A fiatal nő azzal a problémával jött a csoportba, hogy a párkapcsolatai nagyon hamar kudarcba fulladnak. A férfiak rövid idő után elhagyják őt. Mivel kevés információ volt a családról, ezért a nő képviselőjéhez a Problémát állítottam be. A Probléma nagyon gyorsan megmutatta, hogy az anyánál történt valami. Miután beállítottam egy feltételezett családtagot, a folyamat elvitt minket a magzati korban elszenvedett veszteséghez. A nő ekkor elmondta, hogy a születése nagyon nehéz volt, az anyja nagyon megszenvedett vele. A munkánk lezárásában a nő át tudta élni az anya-gyermek együttlétet és szembenézhetett a veszteséggel, a meghalt ikertestvérével. Így megszűnhet az a lelki elköteleződés, ami azt diktálta, hogy "én foglalt vagyok, nem lehetek másnak a társa."