Vakcina
Most, hogy van már vakcina – sőt, egyre több vakcina – sokan fellélegeznek. – Végre látjuk az alagút végét! Ismét az ember győzött a természet felett. Igaz, hogy fájdalmas áldozatok árán, de győztünk.
Igen? Szerintem inkább vesztettünk. Lehet, hogy kijutunk az alagútból, de mi a biztosíték arra, hogy nem jön egy másik, egy sokkal hosszabb alagút. Folyamatos vesztésben vagyunk. Gondoljunk bele. Miközben az egyik oldalon csúcstechnológiákat fejlesztünk, a másik oldalon egy vírus kiüti a világot. Pedig a vírusok az élő rendszer részei, mindig is velünk-, bennünk léteztek és léteznek. Talán éppen a túlélésben van szerepük, amikor próbára teszik az immunrendszerünket. A lényeg, hogy ez a járványhelyzet erősen rámutat, hogy mennyire sérülékenyek vagyunk. Ha a gondolkodásunkkal nem lettünk volna képesek a természet fölé emelkedni, akkor az emberi faj már régen nem létezne. Csakhogy a kérdés az, hogy meddig mehetünk el? A tudásunkkal meddig sajátíthatjuk ki a Földet, a világot? Hová tart ez a törekvés? Meddig akarjuk feszíteni a húrt? Meddig kell még bizonyítani, hogy mi vagyunk a legjobbak? Nem lenne jobb békében együtt élni a teremtett világgal? Tiszteletben tartva azt, amiből születtünk.
A covid talán egy üzenet, hogy még nem késő. Még dönthetünk, hogy harc, vagy megbékélés. Szimbiózis, vagy parazitizmus. A döntés a Tiéd, hogy melyik oldalra állsz.