Félelem nélkül nincs születés
Néhány nappal ezelőtt egy előadáson azt hallottam, hogy a gyerekek alapvetően nem félnek, hanem a szülők "tanítják" meg félni a gyerekeket. Például azzal, hogy aggódnak értük és megóvják őket bizonyos élethelyzetek megtapasztalásától. (Ne mássz fel a fára, mert ha leesel, akkor eltörhet a karod, vagy meg is halhatsz!) Ezzel szemben én azt hiszem, hogy a félelem nagyon hamar mellénk szegődik. A félelem talán az egyik első és egyben meghatározó érzés, amivel az életünk kezdetén találkozunk. Az anyaméhben eltöltött idő végén, valami azt súgja nekünk, hogy itt az idő, indulni kell. Ez a valami nem más, mint a félelem. A magzat számára beszűkül a tér, nyomasztóvá és félelmetessé válnak a körülmények. Nincs más kiút, mint megszületni. A pánik, a haláltól való félelem indítja el a gyereket a megszületés útján. Sőt, jelen van még egy félelem érzés, az ismeretlen világgal szembeni félelem is. Úgy tűnik, hogy a félelem, az életünk egyik mozgatóereje. Ha megfigyeljük, akkor az életünk folyamán az új dogok felé vezető úton mindig velünk van a félelem.