Ha akarom, hippi leszek
Egy hippi fesztiválon jártam. Ennek kapcsán eszembe jutott Tony Parsons könyve, az Apa és fia. A könyv egy párkapcsolat – házasság – történetét írja le, amelyben a két szereplő két különböző társadalmi csoportból származik. A férfi egy konzervatív értékrendű családban nőtt fel, a nő viszont egy szabadelvű, hippi család gyermeke. Amikor a két szereplő megismeri egymás családi hátterét, akkor mindketten úgy érzik, hogy jobb lett volna a másik családjában felnőni. A konzervatív fiú hippi-, a hippi lány pedig inkább konzervatív szeretett volna lenni.
Szerintem mindannyiunk életében van olyan „találkozás”, amikor úgy érezzük, hogy jobb lenne valahová máshová tartozni. Persze ez nem lehetséges. Mindig is oda fogunk tartozni, ahonnan az életet kaptuk. Lényünket alapvetően a családi rendszerünkben kialakult minták, szabályok, értékrendek határozzák meg.
Viszont van egy kiskapu, amit úgy hívnak „szabadság”. A szabadság lehetővé teszi, hogy a családi mintát kiegészítsük, új mintákat hozzunk létre, új szabályokat alkossunk, új értékrendet fogalmazzunk meg. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel.
Szóval ha akarom, akkor akár hippi is lehetek, vagy bármi más. Ez nem más, mint a családi rendszer fejlődése.