Emberség
Van aki úgy gondolja, hogy csak azon tudunk segíteni, akit szeretünk és segítséget is csak attól tudunk elfogadni, akit szeretünk.
Én nem így gondolom, de elsőként talán a „szeretetet” lenne jó meghatározni. Nekem Szent Ágoston leírása tetszik a legjobban: azt tudom szeretni akit megismerhettem, illetve aki engedi, hogy megismerjem.
Szóval a szeretethez a megismerésen keresztül vezet az út.
Visszatérve a segítéshez. Ha valóban csak azon tudok segíteni, akit szeretek - azaz megismertem - és attól tudok segítséget elfogadni, akit szeretek, - azaz ismerem őt - akkor hogy tudok segíteni azokon, akiket nem volt lehetőségem megismerni, azaz szeretni?
Én azt gondolom, hogy a segítés vonatkozásában van egy, a szeretetnél magasabb szintű erő, amit „emberségnek” hívunk.
Az „emberség” az, amivel bárki felé oda tudok fordulni, akinek segítségre van szüksége.
Az „emberség” az, amivel segíteni tudok azoknak is, akiket „nem szeretek”.
Az „emberség” az, amivel segítek annak is, aki bántott, vagy rosszul bánt velem.
Emberség az, ami az embert EMBERRÉ teszi.