Én, vagy mi?
Mostanában foglalkoztat a közösséggé válás kérdése. Mi az ami segíti és mi az ami gátolja egy közösség létrejöttét? A közelében vagyok egy közösségnek, amelyik nem tud megerősödni,- valami képlékeny módon - állandó mozgásban van. Ez a közösség egy olyan oktatási formát próbál életben tartani, amely nagyon más, mint az általánosan elfogadott iskolarendszer. Tehát a közösséget létrehozó emberek kiléptek a társadalmi csoportból (csoporttudatból) hogy egy új csoportot hozzanak létre. Viszont amikor valaki felismeri a csoporttudatban való lét korlátait, akkor átlép az én-tudatba és a továbbiakban tisztán látja a saját, valamint a csoport helyét és szerepét. A tisztánlátás viszont nagyon veszélyes a csoport, illetve a közösség számára, hiszen feltárulnak a hibák és a gyenge pontok. Tehát, ha valaki átlép a csoporttudatból az én-tudatba, akkor többé nem akar semmilyen csoporthoz sem tartozni, hiszen ott feltétel nélkül alá kell vetnie magát egy kollektív szabályrendszernek. Így aztán azt gondolom, hogy azok az emberek, akik átjutottak a (társadalmi) csoporttudatból az én-tudatban, nem tudnak szoros közösséget alkotni. Talán egy megoldás lehet, ha a közösséget alkotók között van egy-két küldetéstudat-állapotban lévő tag, akiket a céljuk megvalósításában, az én-tudatból támogatni lehet.