ÉN vagyok Én, TE vagy TE. Ki a bolond, ÉN vagy TE?
A HÉVen (helyiérdekű vasút) utaztam Budapest felé, amikor az egyik megállóban felszállt egy fiatal férfi. Szedett-vedett öltözékével azonnal felhívta magára a figyelmet, ráadásul a fején egy hatalmas fülvédőt viselt, olyan ipari védőfelszerelés félét, amit a zajártalom ellen használnak. Az arcán valami keserédes kifejezés ült, ami hol az egyik, hol a másik állapotba mozdult el. Néha felerősödött benne valami fájdalom, máskor vidám mosollyal tekintett ki az ablakon. Láthatóan nem érdekelte, hogy mi van körülötte. A többi utas kissé elhúzódott tőle. Egy-két megállóval később felszabadult egy ülőhely és a férfi úgy döntött, hogy leül. Mielőtt megtette volna, táskájából elővett egy kisebb frottír törölközőt és az ülésre terítette, majd elhelyezkedett. Így utazott a végállomásig. A "jelenséget" az utasok -nyíltan, vagy rejtve - figyelemmel kísérték. Az arcokon közömbösség, szánalom, ellenszenv, és viszolygás volt felfedezhető. Természetesen én is figyeltem és egyszer csak feltűnt, hogy nem csak ez a fiatal férfi zárja ki a külvilág zaját, impulzusát, azzal a fülvédővel, hanem még legalább két tucat másik utas, akiknek a fülében trendi headseten keresztül szól valami másik világ. Aztán eszembe jutott, hogy nemrég olvastam egy vizsgálatról, amelyben a londoni metrókocsik üléséből vett szövetmintákat analizálták. Az eredmény ijesztő volt. A mintában vért, emberi és állati ürüléket, gennyt, ondót, különböző ételszármazékot és számtalan atkát találtak. Ennek ellenére, (szinte) mindenki, gondolkodás nélkül leül egy tömegközlekedési jármű ülésére. Szóval, ki a bolond?