Rendszerterápia - családállítás

Egy fiatal nő, akivel a legutóbbi csoportban dolgoztunk, megkérdezte tőlem, hogy a családállításon szerzett élményét elmondhatja-e a pszichoterapeutának. A kérdés - első pillanatra - talán azért fogalmazódott meg, mert én a munka befejezésekor azt szoktam mondani, hogy tartsd meg a kapott élményt és ne tedd tönkre azzal, hogy az első adandó alkalommal elmeséled valakinek a részleteket. Amikor családállításra megyek, akkor magam miatt teszem azt azért, hogy megoldjak valamit, amitől szenvedek. Ez csak rám tartozik. Amikor odafordulok önmagamhoz, akkor az csak rólam szól. Ha megosztom valakivel az új felismeréseimet, akkor jelen van a bizonytalanság. Talán azt várom a másiktól, hogy megerősítse, vagy ellentmondjon a tapasztalataimnak. Bíznunk kell az új felismerésekben, még akkor is, ha azok nagyon valószínűtlennek tűnnek.

A fiatal nőnek azt mondtam: Ha úgy érzed, hogy a terapeutával való beszélgetés továbbsegít a problémád megoldásában, akkor mond el neki a családállításon szerzett élményeidet.

A válaszom talán ellent mond annak, amit a fentiekben leírtam, de azt kell látni, hogy a pszichoterapeuta ugyanolyan eszköz, mint a családállítás, vagy bármi más, ami a segítségünkre lehet a gyógyulásban. Az a fontos, hogy az eszköz, amit választunk, az támogató legyen és ne állítson korlátot a kivezető út elé.

Ajánlom nektek Karinthy sorait:

http://www.youtube.com/watch?v=qC4BIQWWnIA