Száz, vagy harminc?
Az elmúlt hétvége nagyon izgalmas volt, nem csak a munka, hanem a körülmények vonatkozásában is. Az izgalmak ott kezdődtek, hogy szombaton hajnalban útra keltem Sopronba, miközben a média arra figyelmeztetett, hogy a rossz időjárás miatt, ha lehet, mindenki maradjon otthon. Miután némi késéssel megérkeztem kiderül, hogy kb. a csoport fele, még később fog megérkezni, ezért a jelenlévőkkel elkezdtünk beszélgetni. Hamar a szülő-gyerek viszonynál kötöttünk ki, ami az egyik legizgalmasabb téma. Arról beszéltem, hogy a szülés-születés fizikai fájdalma később, a felnőtté válás időszakában lelki síkon megismétlődik és hogy az anya mindkét esetben sokat segíthet a gyerekének. Megjegyeztem, hogy ezt minden nő tudja, aki szült már gyereket. Ennél a résznél a csoport egyik tagja, egy fiatal nő, nagyon bizonytalanul reagált. Egyértelmű volt számomra, hogy ez a téma megérintette őt. Valószínű, hogy ennek hatására úgy döntött, hogy szeretne dolgozni a problémájával. Kiderült, hogy az első gyerekvállalása tragikusan végződött. A szüléskor előállt komplikáció - oxigénhiányos állapot - következtében elvesztette a gyermekét. A trauma következtében még a házassága is tönkre ment. Az új házasságban pedig a legnagyobb problémája, hogy nem esik teherbe. Ilyen esetben az ember arra hagyatkozik, ami az általános gyakorlat, megkérdezi az orvost, hogy mi lehet a baj. Az orvos azt mondta, - valami "tudományos" alapon - hogy mindössze harminc százalék az esélye annak, hogy teherbe essen. Finoman fogalmazva furcsa, hogy egy orvos nem az Életet támogatja, hanem az Élet esélyét csökkenti. Az állítás során az anya -aki ez idáig abban sem volt biztos, hogy ő egyáltalán anya-e - szembe tudott nézni az elvesztett gyermekével, fel tudta őt vállalni és megadta neki az őt megillető helyet. Tiszta helyzet állt elő. Egy tiszta helyzetben pedig száz százalékra ugrik az esélye annak, hogy megtörténjenek a "csodák".