Az idő
Ismét egy új esztendő küszöbén állunk. Az évszámok, mint kilométerkövek emlékeztetnek az idő múlására. Haladunk azon az úton, ami az életünk pályája. Néha úgy érezzük, hogy jó lenne megállni és élvezni azt az állapotot, amiben vagyunk. Talán jó lenne gyereknek maradni, vagy kamasznak, vagy éppen érett felnőttnek. A biológiánk mindig tudja, hogy mi a dolga, a sejtek engednek a folyamatnak. Sokan megpróbálják megállítani, vagy lelassítani ezt a folyamatot, de a természet nem enged. A lelkünkkel viszont más a helyzet. A lélek nagyobb teret enged a mozgásnak és könnyen megtörténhet, hogy valahol ott marad, vagy időről-időre átvándorol valahová, ahol jobbnak tűnik az élet. Ilyenkor azonban előáll egy probléma. Ha a biológiánk teszi a dolgát, a lelkünk viszont valami mást akar, akkor elvész a harmónia. Az a harmónia, amely megkönnyíti a lépteinket az úton. Időnként érdemes megvizsgálni, hogy szinkronban vagyunk-e. Talán éppen most, az új esztendő küszöbén.
"A mai emberek szentül meg vannak győződve afelől, hogy életünk egyenes vonalként húzódik születéstől a halálig. Lehet, hogy az élet vonala mégis a körív..." (Levél Emile Bernard-nak, 1888 június)
Vincent Van Gogh
(William Feaver: Mesterművek - Van Gogh)
Boldog új esztendőt!