Szerelmi háromszög
A szerelmi háromszög kérdése, társadalmi szinten, általában morális megvilágításba kerül. A hűtlen házastárs és a csábító harmadik. A kivülállók véleménye persze megoszlik. Van aki megértő és van aki elítélő. A probléma vizsgálata általában megáll az adott házasság elemzésének a szintjén. Tönkrement a házasság, ezért az egyik fél, - meoldásként - új lehetőséget keres, kívül. Amit ritkán vizsgálnak, az a harmadik fél részvétele és szerepvállalása a történetben. Különösen arra az esetre gondolok, amikor a harmadik fél egyedülálló, nincs családja sem és éveken keresztül képes fenntartani a kapcsolatot. Azt vettem észre, hogy az ilyen típusú szereplők, valójában a szeretőjük házasságát szeretnék megmenteni. Persze nem tudatosan. A rejtett szándék mögött szinte mindig felfedezhető a gyerekkorban megélt félelem attól, hogy a szülők elválnak. A gyerek nagyon pontosan érzi, hogy a szülei között válság van és a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik megmenteni a házasságot és azon keresztül a családot. Az ilyen traumát átélt gyerekekből, felnőttként gyakan válik harmadik szerepet vállaló szerető.
Kiegészítő gondolat
Beküldő: Kiss Péter. Beküldés időpontja: 2011 már 31 - 00:13.Azt a kérést kaptam, hogy fejtsem ki egy kicsit a fenti gondolatokat. Tehát, amikor előáll a fenti helyzet és valaki azt veszi észre magán, hogy már évek óta egy ilyen "bezárt" állapotban van, akkor egy idő után kezdi rosszul érezni magát.
Ott vagyok egy kapcsolatban, ami legkevésbé szól rólam, az én életemről. Az adok-kapok egyensúlya kibillent. Az életem helyben jár, nem tart egyik irányba sem. Miért viselem ezt el? Talán azért, mert segíteni akarok a másiknak. Segíteni akarok, mert Ő szenved a házasságában. Rosszul érzi magát, de valami oknál fogva mégsem vet véget a házasságának. Az én segíteni akarásom valójában egy gyermeki segíteni akarás. Ha a szüleim folyamatos válságban élték le az életüket, akkor én igyekszem segíteni nekik, pontosabban annak a szülőmnek, akivel szolidaritást vállaltam. Általában lány az apjával, fiú az anyjával teszi ezt. Később felnőtt korban, ha egyedül vagyok, akkor könnyen befogadok egy segítségre szoruló társat. Szinte újraélem a gyerekkori helyzetet.