Kritika
Az elmúlt napokban egy ismerősöm felhívta a figyelmemet egy kritikus írásra, amely kíméletlenül nekimegy Hellingernek, a családállításnak, sőt még Rupert Sheldrake-nek is, aki teljesen más kutatási területen dolgozik. (Igaz, sok közös felismerés van Hellinger és Sheldrake között.)
A kritika kapcsán eszembe jutott, hogy a közelmúltban Wilfried Nelles szemináriumán éppen azt a kérdést tettem fel, hogy mit kell kezdeni azzal, ha az ember túlságosan kritikus. Wilfried azt válaszolta, hogy a kritika a könnyebb út, szemben az új megvalósításával.
A kritikus írás kapcsán tovább gondoltam, hogy mi is van a kritika mögött. Azt hiszem, nem más, mint a félelem. Félelem a változástól, az új megszületésétől. Aki kritizál, az valójában konzerválni akar. Konzerválni akarja a meglévő állapotot. A szakmai kritika mögött ott van a félelem attól, hogy ha megszületik az új, akkor meghal a régi (jelenlegi),és azzal együtt meghal az is, aki a régit (jelenlegit) képviseli. Lehet, hogy a kritikusnak azzal is szembe kell néznie, hogy amit eddig csinált, az tévedés volt. Belekapaszkodott a tudás vadhajtásába. Ez a felismerés nagyon fájdalmas.
Valóban, ez is lehet egy
Beküldő: panther (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2011 jan 31 - 11:18.Valóban, ez is lehet egy magyarázat, hogy egy új módszer kritizálásának alapja a félelem az újtól. Persze az is egy prekoncepció, ha a "új" módszert automatikusan jobbnak is gondoljuk.
Az autó is mennyivel jobb a lovaskocsinál, gyorsabb, kényelmesebb, de visszavonhatatlanul elfogyasztja a Föld olajkészletét és szennyezi a levegőt, súlyos betegségeket előidézve.
Vélemény
Beküldő: Karmikus (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2010 júl 12 - 10:28.A kritika valóban igyekszik elfedni az újat, de sok esetben benne van a konstruktív gondolat is. Szándék kérdése.