Naptár

h k s c p s v
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 

Rendszerterápia - családállítás

Értesítés a legközelebbi időpontokról

Kritika

Az elmúlt napokban egy ismerősöm felhívta a figyelmemet egy kritikus írásra, amely kíméletlenül nekimegy Hellingernek, a családállításnak, sőt még Rupert Sheldrake-nek is, aki teljesen más kutatási területen dolgozik. (Igaz, sok közös felismerés van Hellinger és Sheldrake között.)

A kritika kapcsán eszembe jutott, hogy a közelmúltban Wilfried Nelles szemináriumán éppen azt a kérdést tettem fel, hogy mit kell kezdeni azzal, ha az ember túlságosan kritikus. Wilfried azt válaszolta, hogy a kritika a könnyebb út, szemben az új megvalósításával. 

A kritikus írás kapcsán tovább gondoltam, hogy mi is van a kritika mögött. Azt hiszem, nem más, mint a félelem. Félelem a változástól, az új megszületésétől. Aki kritizál, az valójában konzerválni akar. Konzerválni akarja a meglévő állapotot. A szakmai kritika mögött ott van a félelem attól, hogy ha megszületik az új, akkor meghal a régi (jelenlegi),és azzal együtt meghal az is, aki a régit (jelenlegit) képviseli. Lehet, hogy a kritikusnak azzal is szembe kell néznie, hogy amit eddig csinált, az tévedés volt. Belekapaszkodott a tudás vadhajtásába. Ez a felismerés nagyon fájdalmas.

Valóban, ez is lehet egy

Valóban, ez is lehet egy magyarázat, hogy egy új módszer kritizálásának alapja a félelem az újtól. Persze az is egy prekoncepció, ha a "új" módszert automatikusan jobbnak is gondoljuk.
Az autó is mennyivel jobb a lovaskocsinál, gyorsabb, kényelmesebb, de visszavonhatatlanul elfogyasztja a Föld olajkészletét és szennyezi a levegőt, súlyos betegségeket előidézve.

Vélemény

A kritika valóban igyekszik elfedni az újat, de sok esetben benne van a konstruktív gondolat is. Szándék kérdése.